Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A rák hiánybetegség

 

Minden civilizációs megbetegedés, így a rák is arra vezethető vissza, hogy eltértünk testünk evolúciós „működtetési szabályától”. Például nem azt esszük, amire ki vagyunk találva. Becslések szerint a rákos megbetegedések kialakulásában 30-70% szerepe van a táplálkozásnak. És mint tudjuk, rendellenes használat esetén garancia nincs. Miközben a rák megelőzhetőségének kérdésében a népegészségügyi programok alkotói, vagy az orvosok a legnagyobb tájékozatlanságról adnak tanúbizonyságot, olykor egyenesen lebeszélve vagy eltiltva betegeiket bizonyos táplálék-kiegészítők fogyasztásától, aközben hatalmas tudás halmozódott fel a rák és a táplálkozás kapcsolatát vizsgáló tudományos kutatások révén.

 

A táplálékkal bevihető anyagok szerint csoportosítva a legfontosabb csoportok: a vitaminok, az ásványi anyagok, a növényi sterolok, a polifenolok, az isotiocianátok, a saponinok és zsírok. Az idegen nevektől nem kell megrémülni, mindjárt világos lesz minden.

 

A vitaminok közül az A vitaminnal kapcsolatban ellentmondásosak az eredmények. Az biztos, hogy az A vitamin hiánya fokozza a rák kockázatát, de különféle elővitaminjaival (amiből a szervezet A vitamint állít elő) végzett vizsgálatok  nem váltották be a várakozásokat. Például az ismert elővitamin, a béta-karotin az erősen dohányzóknál nem csökkentette, hanem – egyik vizsgálatban 16%-al, egy másikban 40%-al - növelte meg a tüdőrák kockázatát. Ezzel szemben az A vitamin egy másik elővitaminja, a paradicsomban található lycopénre nagy karrier vár még:egy amerikai vizsgálatban a sok paradicsomot fogyasztók körében minden rákfajtában 50%-kal csökkentette a halálozást! Más vizsgálatokban a lycopént kifejezetten védőhatásúnak találták emésztőszervi és prosztata rákban is.

A C vitamint az egyik leghatásosabb rákmegelőző szernek tekintjük, ennek oka, hogy többféle mechanizmuson keresztül fejti ki rákellenes hatását. A hivatalosan ajánlott napi 60 mg valójában a skorbut kivédésére elegendő, a valóságban ennek 10-50-szeresét tartják szükségesnek. Az epidemiológiai vizsgálatok szerint a legalább napi 500 mg C vitamint fogyasztók körében jelentős 10-30%-os rákkockázat csökkenést mutattak ki. A C-vitamin nem csak a megelőzésben, hanem a kezelésben is komoly szerepet játszhat(na). Már az ötvenes években voltak olyan megfigyelések, hogy rákos betegek 20-40 gr C vitaminra meggyógyultak, s később sok kutató bizonyította, hogy 10-15 gramm C-vitamin rendkívül komoly rákellenes hatást fejt ki rákbetegeknél is.

A D vitamin hiány szerepére a rák kialakulásában az utóbbi két évtizedben figyeltek fel. E tekintetben megdöbbentő tájékozatlanság tapasztalható orvosi körökben, jelezve, hogy a legfrissebb kutatási eredmények közül csak a gyógyszerügynökök által szállított hírek jutnak el a rendelőkbe. A „prosztata nap” alkalmából nyilatkozó „illetékes” orvosprofesszor kijelentette, hogy a prosztatarák okát senki nem tudja, szerencse kérdése, ki hova született, mert a világ különböző régióiban egészen eltérő a prosztatarák előfordulása. Azok a kutatók azonban, akik (20 éve!) vették a fáradtságot, és megvizsgálták, miben is különböznek ezek a régiók, rájöttek, hogy a napsütéses órák számában. A D vitamin a napsütés hatására szintetizálódik, és hiányában ugrásszerűen megnő a prosztata-, a mellrák, a vastagbélrák és egyéb rákfajták. Mivel a mérsékelt éghajlaton a nyarat leszámítva folyamatos a D vitaminhiány, ez 2-3-szorosára növeli a rákos megbetegedés kockázatát – például hazánkban is. A legújabb eredmények szerint felnőttek számára a napi szükséglet 1000-2000 NE, szemben a hagyományos 200-400 NE-vel.

Bár az E vitamin kiegészítő adásával több vizsgálatban jelentős rákkockázat csökkenést lehetett elérni, ugyanakkor az eredmények alapján az E vitamin nem fog kitüntetett szerepet kapni a rák elleni küzdelemben.

Áttérve az ásványi elemekre, számos, kiterjedt, országokat is összehasonlító vizsgálat igazolja, hogy a szelénfogyasztás fordítottan arányos a leukémia, vastagbél-, mell-, petefészek- és tüdőrák előfordulásával. Mivel a Föld nagy részén, részben az intenzív mezőgazdasági termelés miatt, szelénhiányosak a növények, ezért a táplálék nem tartalmaz biztonságosan elég szelént. Kína egy szelénhiányos vidékén végezték az első szelénpótlásos vizsgálatot, s itt az igen gyakori májrák megbetegedések száma pár év alatt a felére csökkent. Egy amerikai vizsgálatban 200 mikrogramm szelén napi adagolásával 5 év alatt 63%-al csökkent a rákos megbetegedések száma.

A rák előfordulási gyakoriságát globálisan vizsgáló kutatások egyértelműen bizonyítják, hogy minél több gyümölcsöt és zöldséget fogyaszt valaki, annál kisebb az esélye rákos megbetegedésre. Ugyanakkor az is világos, hogy a vegetarianizmus tévút, az ember nem erre lett kitalálva. Érdemes azonban tisztázni, mi is az, ami a növényi táplálékban oly hasznos.

A növényi szterolok közül az egyik legfontosabb a béta-szitoszterol. Ez bőven található a sütőtökben, a fűrészpálmában, a rizskorpában, a búzacsirában és szójában. Amiért ez az összetevő híres, az elsősorban a jóindulatú prosztata megnagyobbodás sikeres kezelésében mutatott sikeressége, valójában fogyasztása jelentősen csökkenti a vastagbél-, a mell- és prosztatarák kockázatát is.

A polifenolok a növényekben található nagy vegyületcsoport. Ide tartoznak a flavonidok, melyek sokak számára már jól ismertek. Sok flavonidot tartalmaz a zöld tea, a vörösbor, a különféle zöldségek és gyümölcsök. Ezek hatóanyagai mind jótékony hatásúak, de azért komoly védelmet természetes mennyiségben nem képviselnek. Igen nagy mennyiségben tartalmaz izoflavinokat a szója és a belőle készített különféle termékek, s igen sok vizsgálat igazolja, hogy az ázsiai emberek, mivel nagy szójafogyasztók, jóval ritkább körükben a hormonfüggő rákok, úgy mint a mellrák, prosztatarák, méh- és méhnyak-rák, illetve petefészek rák.

A rákkutatás másik nagy sztárja az 1997-ben leírt resveratrol, amely vörös szőlőben (elsősorban a héjában!), vörös borban, földi mogyoróban található nagyobb mennyiségben. Lombik vizsgálatokban igen hatékonyan gátolja a rákos sejtek fejlődését és szaporodását, ám elfogyasztva a szervezetben gyorsan elbomlik, így természetes körülmények közt hatása erősen kétséges

A polifenolok közé tartozik a lenmag hatóanyaga is, a lignan, melyet sok vizsgálat hatékonynak talált mellrák megelőzésben. 25 gr. lenmagot tartalmazó muffin napi fogyasztása jelentős javuláshoz vezetett mellrákos nőknél.

Az isotiocianátok rendkívül hatékonynak bizonyultak a rák megelőzésében illetve kezelésében. Ez a vegyületcsoport  nagy mennyiségben a keresztesvirágú növényekben (brokkoli, karfiol, kelbimbó, satöbbi) fordul elő. Védenek a mell-, tüdő-, vastagbél- gyomor-, és prosztatarákkal szemben.

Saponinok találhatók a szójában és a ginzengben. A szójáról már ejtettem szót, a saponintartalom csak egy újabb ok, hogy védőételnek tekintsük. A ginzeng kapcsán megdöbbentően erős védőhatásról számolnak be. Koreai vizsgálatok szerint a ginzenget rendszeres fogyasztók körében 70%-al csökkent mindenféle rák kialakulásának kockázata.

Végül meg kell említenünk a zsírsavak szerepét a rák kialakulásában. Azomega-3 és omega-6 problematikáról korábban már írtam.

Az emberiség fejlődésében az omega-3 zsírsav fogyasztás meghatározó szerepet töltött be, ez az esszenciális zsírsav ma gyakorlatilag hiányzik a civilizált ember táplálékából. Vizsgálatok tucatjai bizonyítják, hogy a táplálékunkban túltengő omega-6 zsírsavak (étolaj, margarin, állati zsírok) serkentik a rákos elfajulást, míg az omega-3 zsírsavak gátolják. Egy szaklapban meghökkentő estről számolt be egy kutató: egy végstádiumban lévő tüdőrákos idős férfinek három hónapot jósoltak, mikor elkezdte napi 10 gramm mennyiségben fogyasztani az omega-3 olajat, melyet később felemeltek 15 grammra. A betegnek 5 év alatt teljesen felszívódtak operálhatatlannak minősített daganatai.

Összefoglalóm végső konklúziója tehát: vissza kell térni arra a táplálkozásra, amely őseinket jellemezte. Sok zöldség és gyümölcs és hal(olaj). És ha ez nem megy, szedjük be táplálék-kiegészítők formájában.

A rák hiánybetegség!

 

Forrás: