Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az új orvostudomáy

 

" Az emberek nem rákban halnak meg, hanem a félelemtől és a kimerültségtől." (Dr. Hamer)

 

Mitől „új” ez? Miben különbözik az eddigi orvostudománytól?
Az iskolában oktatott orvostudomány az ember megbetegedésénél, elváltozásoknál kizárólag a testi tüneteket vette figyelembe. Vélhetően az egyes tünetek kellemetlensége, veszélyessége miatt abból indult ki, hogy ezek a testünk meghibásodásai, elkopása, tönkremenetele, amit gyengéd vagy erőszakos módon korrigálni kell.

Az agyunkat (mint szervet) egy lapon említi a többi szervünkkel, és figyelmen kívül hagyja annak különleges vezérlő szerepét. Az orvostudományban, a megbetegedéseknél, nem keresték az elváltozások értelmét. Nem foglalkoztak az agy kutatásával – legalábbis a megbetegedések vonatkozásában.

A testben utazó (létező) lélekkel – mint élő, érző lénnyel – pedig egyenesen nem is foglalkoztak. A megbetegedésben érintett ember lelki baját, érzelemvilágát, sokkélményeit nem vizsgálták a szervi elváltozásokkal összefüggésben. 

”Ha belerúgok egy kőbe, az fáj… Ezt azonban csak én érzem valósnak, mások ezt nem tudják érzékelni, legfeljebb elképzelik...” Tudományosan bizonyára ezért nem vettük elég komolyan a megélések egyéni módját, úgy voltunk vele, „…az csak egyéni szubjektív élménybeszámoló” és „nem is biztos, hogy úgy volt, szerintem ezt csak ő vette ki belőle…” A megbetegedésekkel együtt járó lelki eseményeket így nem dokumentálták, még statisztikai célból sem! 

Belevesztünk a mikroszkópba és megfeledkeztünk arról, hogy a vizsgálat tárgya EGYETLEN ÉLŐ szervezet – és nem egy lelketlen, élettelen tárgy. A szervekkel foglalkozó orvosok (egyéni érdeklődéstől eltekintve) nem foglalkoztak a lelki folyamatokkal, a pszichiátrián pedig nem foglalkoztak a szervi megbetegedésekkel. 

A nyolcvanas évek közepéig, a CT megjelenéséig nem is volt eszköz, hogy roncsolás nélkül belenézzenek egy élő ember fejébe. Amit azonban ott találtak, az nem csak az agy vezérlő szerepét bizonyítja, hanem azt is, hogy a lelki események is kiváltanak testi elváltozásokat: a lelki konfliktus megelőzi a szervi elváltozást! 

Ez azt jelenti, hogy a lélek (érzelmi kilengése) is képes az agyon keresztül testi folyamatokat beindítani. Az emberi lényt orvostudományi tekintetben, elemzés és bizonyítás céljából három szintre (síkra, vetületre) tudjuk osztani, ahol külön-külön is megfigyelhetjük a szinkronban lefolyást. Ez a három szint azonban csak papíron, vagy gondolatban három, a valóságban egy: „Nem tudok úgy kirándulni menni, hogy otthon hagyom a szerveimet vagy az agyamat.”

Dr. Ryke Geerd Hamer (német belgyógyász által kidolgozott Új Orvostudományban kiterjesztik a vizsgálódást, az eddigi részinformációk új, bizonyított adatokkal kerülnek kiegészítésre. Megváltozik az eddigi szemlélet, a téves feltételezések lelepleződnek. A GNM az eddigi orvostudomány minden valós, tényszerű adatára támaszkodik, de az adatokból levont logikus következtetés más, méghozzá pont a korábbi ellenkezője. 

A megbetegedés bizonyítottan a túlélés és a fajfenntartás érdekében jön létre. Értelmes dolog, akkor is, ha fájdalmas vagy veszélyes. Az ok-okozat ismeretével tévedések, veszteségek, és maradandó károsodások nélkül gyógyulhatunk ki szinte minden megbetegedésünkből.

Az Új Germán Medicina természettudományos kritériumok alapján, a soron következő páciensen ellenőrizhető, reprodukálható orvostudomány. Egy minden élőlényt magába foglaló, élettani működést leíró rendszer. Felfedi az összefüggéseket, és megérthetővé teszi a megbetegedéseket. A megbetegedés kiváltó okának és lefolyásának ismerete lehetővé teszi az oki terápiát – ezáltal garantáltan hasznavehető, végérvényes megoldás.


Az Új Orvostudomány nem vonatkozik:

  • baleset (sérülés, művi behatás) esetén,
  • mérgezés (vegyi, kémiai behatás),
  • besugárzás (sejtroncsoló sugárzás), és fejlődési rendellenességek (pl. alkohol- v. kábítószerhatás) következtében kialakuló elváltozásokra.


Ezekre nincsen minden esetre előre beprogramozott biológiai külön programunk. (Ugyanakkor egy csonttörés összeforrasztásához a szervezet helyileg alkalmazza a csontráknál használatos újjáépítő külön programot.)

Az Új Orvostudomány nem helyettesíti az életmentő beavatkozásokat, de ismeretével számos (akaratlanul, tudatlanságból előidézett) életveszélyes állapot elkerülhető, megelőzhető.

Az Új Orvostudomány (GNM) természettudomány, mint a fizika vagy a kémia. Biológiai (bio-logikus) rendszer az élettani folyamatokhoz és elváltozásokhoz, megbetegedésekhez. A GNM csupán öt természettörvényt ír le, és nincsen benne egyetlen tudományos feltételezés sem. Érvényessége kiterjed az összes földi élőlényre, beleértve az embert, állatokat, növényeket. A véletlen valószínűsége ki van zárva! Párhuzamosan három szinten igazolt.





Mik ezek a törvények?

1. biológiai természettörvény: A Rák Vastörvénye

Minden ún. megbetegedés egy érzelmi megrázkódtatással keletkezik. Joggal nevezhetnénk a „megbetegedések vastörvényének” is. A rákos betegségek esetében a leginkább nyilvánvaló az elszenvedett érzelmi sokk, és a hatására kialakuló testi elváltozások összefüggése. 

A Rák Vastörvényének van három kritériuma:
a) Minden ún. megbetegedés (ami magába foglalja a rákot is) egy ún. DHS-sel (érzelmi sokkal) kezdődik: egy váratlan, minden korábbinál súlyosabb, igen hevesen, drámaian, és elszigetelten megélt konfliktusélmény-sokkal keletkezik, mind a három szinten: a lélekben, az agyban és a szerven. Ahhoz tehát, hogy egy agyi góc és egy testi elváltozás beinduljon, előtte törvényszerűen el kell szenvedni egy érzelmi megrázkódtatást.

b) Az elszenvedett konfliktus érzettartalma meghatározza DHS (érzelmi sok) pillanatában az agyba becsapódó Hameri-góc helyét és a rákos vagy rákkal egyenértékű megbetegedés szervi elhelyezkedését. (Lélek-Agy-Szerv összefüggés) Értelemszerűen az érintett agyi vezérlőközpont által vezérelt szerven tapasztalható az elváltozás.

c) A három szint folyamatai mindig szinkronban, egyszerre és azonos ütemben zajlanak le. A konfliktus alakulása határozza meg az agyi Hameri-góc állapotának alakulását és a rákos vagy rákkal egyenértékű elváltozás érintette szerv állapotának alakulását: a lélek elsődlegessége és a szinkronban lefutás.

Ez azt jelenti, ha bekövetkezik a konfliktus, ez azonnal megjelenik az agyban, és azonnal beindul egy szervi elváltozás. Az elváltozást beindító nyomógomb a lelki síkon van. Ha a konfliktus megoldódik, az agyi tünetek is megváltoznak, beindul az agyszövet helyreállítása, szervi szinten megáll a rákos növekedés, és a létrejött daganatok elbontásra kerülnek, a fekélyek, sorvadások újból felépülnek.

2. biológiai természettörvény: A két szakasz törvénye:

miszerint minden megbetegedés két szakaszból áll, ha sor kerül a konfliktus feloldására. Ha nem kerül sor megoldásra, akkor a megbetegedés egyszakaszú marad, és a megoldatlan konfliktus miatti biológiai kimerültségbe (elgyengülésbe) belepusztulunk.

Bár még Hippokratész is leírta, hogy „minden lázas állapotot megelőz hidegrázás” ezt az akadémikus orvostudományban egyszerűen figyelmen kívül hagyták. Leírtak benne kb. ötszáz hideg betegséget, és kb. ötszáz meleg betegséget. Odáig viszont már nem jutottak el, hogy ezek párosával összetartoznak! 

Ennek feltételezhetően az az oka, hogy a legtöbb megbetegedést már csak a második, ún. meleg szakaszban diagnosztizálják. Ugyanis ekkor produkálunk kellemetlen, fájdalmas tüneteket, és ekkor megyünk orvoshoz.

Amikor az első természettörvényben leírt feltételeknek megfelelő érzelmi konfliktus (DHS) bekövetkezik, mind a három szinten tüneteket produkálunk. Lelki szinten kikérdezhetővé válik az elszenvedett konfliktus. (Pl. Miért vagy olyan feszült? – Kirúgtak a munkahelyemről… úgy érzem, nem bírom a történteket megemészteni”) 

A konfliktus bekövetkeztével megjelenik az agyban egy elváltozás, a CT-felvételen egy körkörös, céltábla formájú alakzat látható, kimutatható. Szervi szinten beindul egy elváltozás (a fenti példánál maradva) pl. gyomordaganat. Az elváltozás biológiai értelme itt az első, konfliktus-aktív szakaszban nyilvánul meg: a gyomordaganatnál több (sósavtermelő) gyomorsejt keletkezik, amelyekkel elvileg gyorsabban lebontanánk, szétmarnánk az emészthetetlennek érzett „falatot”.

Ezen túl, a konfliktus-aktív szakaszban igen szembetűnő testi tüneteket produkálunk. Hideggé válnak a végtagok (az itt megjelenő elváltozást nevezték régen összefoglaló néven „hideg” betegségnek). Feszültek vagyunk, kényszeres gondolkozás figyelhető meg. A konfliktuson és annak megoldásán tipródunk. Ezzel egyidejűleg nincs étvágyunk, ebből kifolyólag fogyunk, nem tudunk rendesen aludni, és ha sikerül elaludni, akkor is a konfliktusunkról álmodunk. 

Ez a megbetegedés első, ún. konfliktus-aktív szakasza. Ez a szakasz addig tart, amíg a konfliktus megoldásra kerül. Ez ismét egy markáns pont, ugyanis mindhárom szinten változások következnek be. 

Lelki szinten nagy megnyugvás figyelhető meg. Megszűnik a kényszeres gondolkozás, mert a konfliktus már nem áll fenn. Agyi szinten az egész konfliktus-aktív szakaszban éles határvonalú körkörös formációt mutató Hameri-góc elkezd beödémásodni, vizenyő keletkezik rajta.

Az ödéma az agyszövet helyreállítását teszi lehetővé. Az agyi ödéma miatt az érintett agyszövet kitágul, megduzzad, ezért nyomást gyakorol a környező agyszövetekre. Ebből kifolyólag fejfájás, migrén, hányinger, szédülés a jellegzetes tünet. 

Szervi szinten leáll a rákos növekedés vagy sorvadás, beindul a daganatelbontás vagy szövet-újjáépítés. Ezen túl műszerek nélkül is megfigyelhető általános tünet a túlzott fáradtság, gyengeség, levertség. Visszatér az étvágy, ebből kifolyólag súlygyarapodás figyelhető meg.

Szervi szinten „meleg tüneteket” tapasztalunk, kitágult végtagi ereket, vérbőséget, ödémásodást, gyulladásokat, hőemelkedést. (Ezért nevezték régebben a második betegségi szakasz tüneteit „meleg betegségnek”.) 

Hamer doktor megfigyelte, hogy a testünk a daganatok elbontására, a sorvadások újjáépítésére mikroorganizmusokat vesz igénybe. A gombák szaporítását már a konfliktus-aktív szakaszban elkezdi, míg a baktériumok és vírusok a megoldás utáni szakaszban jelennek meg. 

Döbbenetes tény, hogy a mikroorganizmusok csak és kizárólag a megoldás utáni szakaszban mutatnak aktivitást, csak akkor „dolgoznak”. 

Ha figyelmen kívül hagyjuk a kétszakaszúság törvényét, és a tüneteket csak a megoldási szakaszban vizsgáljuk, akkor elkerülhetetlenül téves következtetésre jutunk: úgy tűnik, mintha a bacilusok megtámadtak volna!

3. A rákos és rákkal egyenértékű megbetegedések ontogenetikus* rendszere
(*ontogenetikus: egyedfejlődést figyelembe vevő, csíralemez központú, csíralemez-függő) Ennél a természettörvénynél kezd igazán lenyűgözővé válni az új orvostudomány. 

Hamer doktor megfigyelte, hogy egyes szervek, szervcsoportok a megbetegedés és helyreállás során ugyanúgy működnek. Vannak szervek, amelyek a konfliktus hatására daganatot, tumort produkálnak, aztán a megoldási szakaszban a daganat gyulladás kíséretében elbontásra kerül; és vannak szervek, szervcsoportok, amelyek a konfliktus hatására sorvadást, szövetcsökkenést, fekélyesedést produkálnak, ezek a megoldási szakaszban újjáépítésre kerülnek.

Amikor a petesejt megtermékenyül, végbemegy benne az első sejtosztódás. Eldől, hogy az egyed, egyén jobbkezes lesz, vagy balkezes. Ennek döntő jelentősége van az Új Orvostudományban.

Az osztódó sejtek szedercsírát, aztán hólyagcsírát alkotnak. A fejlődés 17. napjára, a hólyagcsírában kialakul 3 „alapanyagszövet” az ún. csíralemezek. Az ún. belső, középső, és külső csíralemez. A csíralemez megnevezés nagyon találó, ugyanis még százéves korunkban is, minden egyes szervünk, szövetünk, sejtünk hozzátartozik valamelyik csíralemezhez: amelyikből kifejlődött. 

Hamer doktor rájött arra, hogy az elváltozások, a megbetegedések kialakulása a csíralemez származáshoz igazodik.

Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy a csíralemez származás határozza meg, hogy


1. az adott szerv vagy szövet egyáltalán milyen jellegű konfliktusra reagál,
2. konfliktus-aktív szakaszban az érintett szövet először daganatot vagy sorvadást produkál,
3. pontosan melyik agyi részben található az elváltozáshoz tartozó ún. Hameri-góc,
4. a megoldás utáni szakaszban milyen mikroorganizmusokat vesz igénybe a szervezetünk.
A negyedik pont már a negyedik természettörvényt érinti.

4. biológiai természettörvény: A mikrobák ontogenetikus rendszere
A mikrobák (= mikroorganizmusok: gombák, baktériumok, vírusok) ontogenetikus (csíralemez függő) rendszere (a mikroorganizmusok részvétele a betegség-lefolyásban).

Ez azt jelenti, minden csíralemeznek megvan a saját „szakmunkása”. A belső csíralemezből származó szöveteket mindig a gombák és a gombabaktériumok munkálják meg. A középső csíralemezből származó szöveteknél a baktériumok illetékesek, a külső csíralemezből származó szöveteket pedig a vírusok állítják helyre. 


5. biológiai természettörvény: A megbetegedésnek biológiai célja, értelme, rendeltetése van.
Egy megoldhatatlannak tűnő stresszhelyzetben, ahol érintettnek, áldozatnak érezzük magunkat, és a konfliktusnak túlélést veszélyeztető biológiai érzettartalma van – jobb híján – egy szervi elváltozással reagálunk. Daganatnövekedéssel vagy sorvadással, attól függően, hogy biológiai szempontból mi lenne megfelelő megoldás a konfliktusra. 

Ha szigorúan természettudományosan, orvos-klinikai értelemben vizsgáljuk ezeket a testi, szervi elváltozásokat ki kell jelenteni: A Föld bolygón betegségek nem léteznek!

A természetben csak ún. Értelmes Biológiai Különprogramok léteznek, amiket mi korábban, teljesen félreértelmeztünk, mert csak részadatokat és részinformációkat értékeltünk, ami helytelen, valótlan, téves megállapításhoz vezetett.

A legszebb dolog, a biológiai természettörvények megismeréséből fakadóan, hogy ráébredünk arra a csodálatos tényre, betegség és véletlen nem létezik, ezen túl megcáfolhatatlanul képesek vagyunk kigyógyulni szinte bármilyen megbetegedésből.

 

Forrás: